Az egyéni fejlesztés lényege a rugalmasság, az adaptivitás, a gyermek által hozott aktuális élmények megragadása. Az eredményes együtt munkálkodás alapja a jó hangulat, a játékosság, sok esetben a humor. Nem mindegy, hogy milyen segédeszközöket használunk, a motiváció nagyon fontos. Számos olyan multimédiás beszédfejlesztő program áll rendelkezésünkre, amelyet a célnak megfelelően alkalmazva jól be lehet építeni a terápiába. Hogy örülnek ilyenkor a gyerekek, mint ahogy annak is, ha versengünk velük vagy ketten "szócsatáznak"!

Mint minden más területen, itt is egyre több odafigyelésre, differenciálásra van szükség a módszereket, technikákat illetően. Próbálunk új ötleteket megvalósítani, hogy hozzájáruljunk gyermekeink jobb kommunikációs képességeinek kialakításához.

Iskolánkban negyedik éve biztosítunk lehetőséget nagycsoportos óvodás és előkészítő osztályos gyermekek számára Alapozó Terápián való részvételre. Ez egy intenzív mozgásos program, ami a mozgáson keresztül segíti a gyermekek idegrendszerének fejlődését. A fejlesztés eredményeképpen könnyebbé válhat a beszéd-, olvasás-, írástanulás. Fejlődik a figyelem, emlékezet, erőnlét. A foglalkozásokat szurdopedagógus-logopédus, mozgásterapeuta vezeti heti öt órában, a csoportlétszám max. 5 fő.

A résztvevő gyermekek kiválasztása egy játékos torna foglalkozás megfigyelése alapján történik. Megfigyeljük a csecsemő- és kisgyermekkori mozgásokat, a rugalmasságot, egyensúlyt, keresztmozgásokat, ritmusutánzást, finommotorikát, állóképességet, feladattudatot. A megfigyelés alapján történik a gyermekek kiválasztása, javaslat a terápián való részvételre.

A neurofeedback egy olyan módszer, melynek segítségével taníthatjuk, tréningezhetjük az agyat a helyes és hatékony működésre.

A terápia során az agy elektromos tevékenységét a fejbőrön elhelyezett szenzorok, érzékelők mérik. A mérés eredménye, - az agyi aktivitás - a számítógép képernyőjén jelenik meg hullámok formájában. A terapeuta a hullámok mintázatát, eloszlását, mennyiségi mutatóit figyeli. A gyerek pedig egy zenével kísért animációt, vagy filmrészletet lát, amely egyben visszajelzést is jelent számára: megfelelő agyhullámok produkálása esetén a számítógépes animáció működik, vagy a film élvezhetően nézhető, ellenkező esetben nem. A tréning lényege tulajdonképpen az, hogy bizonyos agyhullámokat jutalmazunk, ezért ezek gyakoribbá válnak, másokat pedig nem, azok gyakorisága csökken. Az idegrendszer így szinte "játszva tanul".

A módszer során nem történik semmiféle beavatkozás, csak az agyhullámok mérése, majd a kívánt aktivitás vizuális visszajelzéssel, jutalmazással való megerősítése. A tanulás így szórakoztató módon - filmnézéssel, ill. számítógépes játékokkal - megy végbe.
A neurofeedback terápia alkalmazási lehetőségei igen széleskörűek. Leggyakrabban a hiperaktivitás, figyelemzavar esetén használják, de akár sportolóknál is alkalmazható teljesítménynövelésre.

Mivel a terápia valójában egy tanulási folyamat, ezért egy egyszeri alkalom nem szünteti meg a tüneteket, az eredmények fokozatosan jelentkeznek. Tünetektől függően a javuláshoz legalább 10-60 alkalom szükséges. Egy-egy alkalom 20-50 perc. Megfelelő mennyiségű gyakorlás után a személy képessé válik fenntartani a kívánt új idegrendszeri mintázatot még akkor is, amikor éppen nincs neurofeedback-helyzetben.

A Snoezelen vagy multiszenzoros környezet (multi-sensory environment azaz MSE) terápia egy, az 1970-es években, Hollandiában, eredetileg értelmileg akadályozottak számára kifejlesztett, de ma már széles körben alkalmazott eljárás. A "snoezelen" szó a holland "snuffelen" (felkutat, feltár) és a "doezelen" (szendereg) szavakból ered. Az elnevezés a terápia kétféle célra való felhasználhatóságára utal:

1. A terápia során fejleszthető a különböző érzékszervek működése, azok integrációja. Lehetővé teszi - a felkínált ingerek által - az új, pozitív tapasztalatok gyűjtését, az intenzív érzékelést, a kellemes ingerek felvételét, befogadását, használatát, ezzel motiválva a felfedezés örömét, serkentve az aktivitást, a világ felé való nyitottságot.

2. A terápia során az érzékszervek gyengéd, élvezetekkel teli stimulációja valósul meg egy biztonságos, harmóniát sugárzó környezetben. A relaxációt segíti a nyugtató hatású zene, a színek, fények játékán alapuló látványelemek, a kellemes ellazulást lehetővé tevő vízágy és - a kiegészítésként használt - aromaterápia.

A Snoezelen szoba meleg, biztonságos, harmonikus, esztétikus nyugalmat árasztó környezet, ahol több érzékszerv stimulálása valósulhat meg különböző ingerek, a fény-, szín-, hanghatások, a zene, az illatok által. A saját test, taktilis és kinesztétikus ingerek megtapasztalását segíti a vízágy és a babzsák fotel.
A Snoezelen terápia nagy előnye, hogy tanulás nélkül, pozitív, kellemes élmények átélésével fejleszt, miközben örömet, nyugalmat ad, és - ami a hallássérülteknél különösen fontos, hogy nonverbális eszközökkel is megvalósulhat.
A szobában található számítógép és a hozzákapcsolódó kivetítő a zenét vizualizálja, látható ingerré teszi, a vízágy pedig átveszi a zene rezgéseit. Ezáltal a hanghatások, a zene - hallássérült gyermekeink számára is - jobban élvezhetővé, átélhetővé válik, úgy, hogy közben a hangok vizuális és kinesztétikus ingerekkel való összekapcsolódása hallási érzékelésüket, észlelésüket is fejleszti.

Folyik a könyökömön végig az édes, ragadós szőlőlé. Érzem, hogy Kristóf most préselt szét a nadrágomon két szem szőlőt. Jó ez a kalendárium. Naná, hogy jó! Végignézek a kipirult arcokon: Barbi erősen küzd a paradicsompaszírozóval (présünk nincs, hát ezzel próbálkozunk), Gergő lelkesen magyarázza, hogy odahaza ő húzta szorosabbra az igazi prést, Amarilla most kap be egy szőlőszemet, pedig eddig soha nem ízlett neki.

Jó ez a kalendárium. Éreztem ezt már akkor is, amikor Pandúr Franciskával az 1995/96-os tanévben először vágtunk bele. Szokatlan volt, hogy egy témában mélyedhetünk el az egész délelőtt folyamán, hogy nem kell 45 perces egységekre terveznünk, hogy látszólag szabad, de mégis aprólékosan megtervezett tevékenységekben veszünk részt. A kezdetek kezdetén voltak kételkedők: mi marad meg mindebből a gyermekekben? Fejleszti-e beszédállapotukat az, hogy szinte csak játszanak? Íme a válaszom, amelyet nem csak én, hanem nálam sokkal felkészültebb szakemberek is állítanak. Tanuláspszichológusok bebizonyították, hogy leghatékonyabban gyakorlati cselekedetek útján lehet tanulni:

-10 % -át jegyezzük meg annak, amit olvasunk,
-20% -át, amit hallunk,
-30% -át amit látunk,
-50% -át amit látunk és hallunk,
-70% -át amiről önmagunk beszélünk
-90% -át jegyezzük meg annak, amit önállóan kipróbálunk és végrehajtunk.

Igen, jó ez a kalendárium. Képek villannak elém: ülünk a teremben egy lavór beáztatott kukoricacsuhé körül. Babát készítünk. Sanyi, nyelvét kidugva küzd a foszló, szakadó anyaggal. Laza a kötény - közli. Dysphasiás. Mire elkészülünk, nyakig vizesek vagyunk, de nem bánjuk. Csodálkoznak, amikor bevallom, hogy én is most készítettem életemben először csuhébabát.
Trencsényi László tanár úr, aki a program kezdetén sokat segítette szakmai munkánkat, az iskola kertjében menekül a fák közt, de nincs menekvés. Liba lévén a farkasok őt is elkapják. A ludas játék párbeszéde pergő, a gyerekek szövegmemorizálását viszi előre a játék lendülete. Igen, erre gondoltam - dünnyögi mosolyogva a tanár úr, miközben az elrepült szemüvegét keresgéli.
Ezeken az úgynevezett projektnapokon sokkal több verset, mondókát képesek elsajátítani a gyerekek, hiszen nem érzik tanulásnak. Imádom Weöres Sándort! - öleli át derekamat Dominika, amikor a sokadik Weöres verset szavaljuk, énekeljük, táncoljuk el.

Jó ez a kalendárium, hiszen annyi és olyan sokféle élményt, tapasztalatot nyújt gyermekeknek és tanáraiknak, amelyeket hagyományos oktatási keretek között nem lehetne biztosítani számukra.

A Rákospatak utcai általános iskolában tíz éve folyó, innovációként elismert komprehenzív iskolarendszer alsó tagozatos adaptációjának elsődleges alapelve az esélyegyenlőség alapkoncepciója, és az a törekvés, hogy a sajátos nevelési igényt támasztó nagyothalló gyermekek olyan pedagógiai keretben és metodikával tanuljanak, amely egyrészt a szokásosnál nagyobb létszámú közös foglalkozásoknál biztosítja a motivációt, a gyermekek egymással való kommunikációs igényének kiszolgálását, a színes egymásra ösztönzően ható kérdező osztály jellegzetességeit, másrészt a gyermekek az alapvető tantárgyaknál két mobil csoportra osztva tanulnak és tevékenykednek.

A mobil csoportok jellegzetessége, hogy összetételük változó, a gyermekeknek egy-egy adott témához, témacsoporthoz, epochához való viszonya illetve igényei szerint szerveződnek. A differenciálás nyomán szerveződött kis csoportokban a témák feldolgozása és megerősítése folyik, és a mérések után a gyermekek a teljes csoportban találkoznak újra.

Az alsó tagozatos évfolyamok szervezési sajátosságai néha csak úgynevezett szemi-komprehenzív (félig komprehenzív) osztályok létesítését teszi lehetővé. Ezeket a osztályokat az teszi sajátossá, hogy az úgynevezett ˇkészségfejlesztőtantárgyakat, a Testnevelést, a Technikát, a Hallás- és zenei nevelést két azonos fokú osztály számára közösen szervezzük. Ezekben a tantárgyakban a nagyobb létszám szinte szükséges az élményhez, a közös kreációhoz az egymással való csoportos, kommunikáció tanulásához, gyakorlásához, a siker átéléséhez.

Egyik jelentős, innovációnk az Integrációs gyakorlat. Az OKI be is illesztette többségi pedagógusok továbbképzési programjába.

A tantárgy 1998 óta része Pedagógiai Programunknak. A foglalkozások a halló gyermekekkel, gyermekcsoportokkal való találkozások színterei, a társadalmi integrációt segítő komplex tevékenységi rendszer. A szocializációs és kommunikációs tartalmú, a beilleszkedést, a rehabilitációt célzó program.

Az óvodás és az első évfolyamos gyermekek óratervbe épített, heti két órában találkoznak halló társaikkal. A felsőbb évfolyamokon a tantárgy heti óraszáma egy óra. Segítő intézményeink a XIV. Kerületi Benjamin Óvoda és a Munkácsy Mihály Általános Iskola. Az ott dolgozó intézményvezetők és pedagógusok nyitottak innovációs tevékenységünkre, az ő támogatásuk nélkül nem jöhetett volna létre a program sikere.

A többségi intézményekbe járó gyermekek szüleivel is megbeszélve, az ő egyetértésüket élvezve indíthattuk meg közös tevékenységeink sorát. A tantárgy illetve a gyakorlat-rendszer területei:

A kommunikációs részterület - a integrációs kompetencia szolgálatában. A tematikák tartalmai, a nyelvi szerkesztés feladatai metakommunikációs eszközökkel együtt kerülnek megismertetésre, gyakorlásra.

- Modell-helyzetek, szituációs gyakorlatok és szimulációk szerepjátékos és egyéb eszközökkel.
- Valóságos integrációs helyzetek - találkozás és együtt tevékenykedés a többségi intézmények

gyermekcsoportjaival. Az alsó osztályfokokon ezek a találkozások szabadidőben történnek, főként játék, sport és kézműves tevékenységek. Időnként sor kerül iskolai ünnepségre, rendezvényekre, "bulikba" való meghívásra, közös szereplésekre, kirándulásokra. A felsőbb osztályokban a középiskolai életre való felkészítés, a "halló világban" való könnyebb beilleszkedés, tájékozódás, életszerű helyzetek megoldási technikáinak elsajátítása, hivatalos helyeken való ügyintézés végzése, tájékozódási gyakorlatok, szimulációs játékok töltik meg tartalommal az órákat.

E program nemcsak hallássérült tanulóink számára hasznos, hanem  tapasztalataink szerint a többségi óvodákban, iskolákban is szemléletformáló hatású. Elfogadó, empatikus környezetben tényleges integrációra is szinte minden évben sor kerül.

Nem régóta használjuk a "re - szegregált" kifejezést, a szakirodalomban még nem találkoztunk vele, mi magunk alkottuk meg saját használatra, de lehet, hogy máshol is felbukkant már.
Re-szegregáltnak tartjuk azokat a gyermekeket, akik huzamosabb időt töltve a többségi iskolában, ismét megjelentek a szegregált intézményben. Populációjukon belül a legjelentősebb az a csoport, melynek tagjai egyszer már átélték az integrációt, de utána mégis visszakerültek a sajátos nevelési igényt ellátó iskolába. Általában a felső tagozatból jelentek meg, és többségükben nem a mi integrációs aktusunk után.
Mit tehetünk értük a szakszerűség és az empátia jegyében?
A következőt tesszük: mindenek előtt szeretettel és megnyugtató módon fogadjuk őket, megkönnyítve a kudarc rossz élményének elviselését. Megpróbáljuk elemezni, az integráció sikertelenségének az okát. Majd egy individualizált, fejlesztő - korrigáló valamint a kommunikációs és a szociális kompetenciát alakító és pozitív előretekintést sugalló programot dolgozunk ki számukra. Lehetőség esetén megcélozzuk az újabb, rendkívül körültekintő integrációt.

Tíz felső tagozatos gyermekkel való elemzés és foglalkozás után elmondhatjuk, hogy mit vélelmezünk a sikertelen integráció okának:
A szülői háttér nem megfelelő, nem motiváló, nem segítő voltát;
A fogadó többségi intézmény valóságos befogadási szándékának hiányosságait;
A befogadás melletti segítségnyújtás csekély voltát vagy elmaradását;
A tervezett utógondozás hiányosságait;
Az integrációs előkészületek elégtelenségét;
Végül utoljára, de nem utolsó sorban: a gyermek kommunikációs és szociális kompetenciájának, együttesen integrációs kompetenciájának kialakulatlanságát, tetézve mindezt a kitartás, az akaraterő, a bizalom hiányával, emocionális problémákkal.

Egy - egy re- szegregált gyermeknél több ok együttesen is lehet a kudarc oka.
Mindennek a feltárásánál és a program meghatározásánál az iskola pszichológusa, mentálhigiénikusa, a fogadó osztályfőnök és nevelőtanár, a kommunikációs szint vizsgálatára felkért pedagógus, a szurdologopédus team-ben működik együtt.

A program szakaszai:

A gyermek beillesztése a fogadó osztály közösségébe, a megnyugtató, barátságos gyermekkapcsolatok építése, motiválása;A gyermek és az osztályban tanító pedagógusok biztató, empatikus kapcsolatának kialakítása;A feltárt tanulmányi hiányosságokkal kapcsolatos korrektív - felzárkóztató program megindítása és végzése;
A "mentori" megsegítés biztosítása;
A gyermek önértékelési gondjainak, kudarc - élményeinek hatását korrigáló mentálhigiénés gondozás;
"Gondoskodás a sikerélményekről" - célzattal a gyermek jó, kiemelkedő képességeit megtalálva lehetőség biztosítása arra, hogy a tanuló valamiben kitüntesse magát; (" Minden gyermek tehetséges valamiben!")
Nagyfokú szakmai óvatossággal a kedvező esetben vállalkozás egy újabb integráció előkészítésére.

A tehetséges, érdeklődő diákok (akiknek száma egyre nő) a Beethoven Program "Gyógyító Hangok" keretén belül kezdtek el klarinétozni iskolánkban.

A program 2002. szeptemberében indult el, amely nem a zene terápiás jellegén alapul, hanem a hangszeren való játékra, az igazi zenélésre teszi a hangsúlyt. Hallássérült fiatalokat oktat speciális módon zenére, és tanít meg fúvós hangszeren, klarinéton játszani. A program támogatására a Windland-Fúvósvilág Alapítvány két éves Európai Uniós együttműködési projektet kezdeményezett - 5 országból 8 partner intézmény közreműködésével. Ennek a programnak az egyik közreműködője volt iskolánk, ahol 2004-től tanulnak hallássérült fiataljaink klarinétozni.

Barka Ferenc klarinétművész továbbra is foglalkozik a tehetséges, játszani vágyó tanulókkal. A Klarinét Tehetségkörnek egyre több tagja van. Sok eredményes fellépesen vettek eddig részt.

Hangszeren játszva a nagyothalló gyermekek is eljuthatnak a zene világába, megtapasztalhatják a zene örömét, lehetőséget kapnak önmaguk kipróbálására és az alkotó munkára.
Ez az élmény pozitívan hat a személyiség-fejlődésükre, a külvilággal való kommunikációjukra. Az igazi zenélés, a hangszeren való játék segíti a hallássérült fiatalokat, hogy kiegyensúlyozottabb, teljesebb életet éljenek.

Iskolánk tanulói harmadik évfolyamtól vesznek részt tánc és dráma foglalkozásokon. Ennek a tantárgynak a nagyothalló gyermekek szociális fejlődése szempontjából kiemelt szerepe van. Különböző játékos gyakorlatokkal fejlesztjük önismereti, társismereti képességeiket, melyek megkönnyítik, természetessé teszik a nagyothalló gyermekek közösségbe illeszkedését. Ezeken az órákon olyan helyzetek elé állítjuk a gyermekeket, amelyekben fantáziájukat, problémamegoldó képességüket, kreativitásukat kell használniuk. Ezáltal nemcsak értelmi képességeik, de kommunikációjuk, érzelmi életük, értékviláguk is gazdagodik.

Az 1990-es évektől kezdődően iskolánk tanulói közül egyre többen igényelnek preventív, korrektív speciális megsegítést beszéd- vagy egyéb tanulási zavar (veszélyeztetettség) miatt.

Az utóbbi években már az óvodában, de legkésőbb az első osztályban egyre nagyobb hangsúlyt kap az alapkultúrtechnikák elsajátításához szükséges készségszint feltérképezése, amely lehetővé teszi a prevenció mielőbbi beindítását. Ezzel lehetővé válik az "eltérő indulási helyzet, eltérő adottságok" megismerése, ami az azonos "fejlődési esély" megteremtésének alapfeltétele.

A veszélyeztetett óvodás és kisiskolás gyermekek számára "Akinek szüksége van rá" címen a tanulási zavar megelőzésére szolgáló pedagógiai vizsgálatot és terápiát dolgoztunk ki.

Az alsó és a felső tagozaton az életkornak, a nyelvi állapotnak, az iskolai tanulmányoknak megfelelő "nyomonkövető" minősítő, értékelő rendszert alkalmazunk. Ez módot ad arra, hogy a tanulók hallási és nyelvi állapotát, részképesség-fejlődését e célra összeállított mérőlapok felhasználásával kövessük, és így a differenciálás, a kiscsoportos, az individuális fejlesztés feladatait megtervezzük.

A különleges elbánást igénylő tanulók az egyéni anyanyelvi nevelés és a felzárkóztató órák mellett egyéni és kiscsoportos speciális fejlesztő foglalkozásokon vesznek részt a készségfejlesztő játékokkal jól felszerelt külön tanteremben. A gyermekek előmeneteléről félévkor és év végén részletes szöveges értékelés készül.

Az anyanyelvi tárgyakat oktató óvodapedagógusok valamint a szurdopedagógusok, logopédusok és a nevelőtanárok munkájának összehangolását és az egyéni fejlesztést a tanulási nehézséget mutató gyermekekkel foglalkozó tanárok munkaközössége szervezi.
A munkaközösség gyakorlati munka mellett elméleti tevékenységet is végez, a többségi iskolák kisiskolásai számára vizsgálati módszereket, terápiás ajánlatokat, pedagógiai segédleteket dolgoz ki

Hallásjavító műtét, amelynek során a belső fülben lévő csiga (cochlea) elhalt szőrsejtjeinek működését pótolják a beültetett elektródákkal.

A műtét után kezdetét veszi a gyógypedagógiai fejlesztő folyamat, a speciális hallás- és beszédnevelés. A terápia célja, hogy a műtét során elnyert vagy visszanyert hallás (beszédhallás) beszédértéssé fejlődjön.

Mára már elmondhatjuk, hogy 29 -re növekedett a nálunk tanuló cochleáris implantáción átesett gyermekek száma. Az átlagos műtéti kor a 8-9 évről 4évre csökkent, ami jelentős mértékben javítja a terápia hatékonyságát.