60 éves lettem! 1965 májusában, éppen felcseperedtem a faiskolában amikor kiválasztottak három másik mogyorófa testvéremmel együtt. Minden fa álma, hogy igazi otthonra leljen. A teherautó egy gyönyörű, vörös téglából készült iskolába szállított bennünket a Rákospatak partjára. Kell ennél több? Hurrá! Otthonunk lesz! Patak, benne vadkacsákkal, nagy kert, jó levegő, madarak, gyerekek, nyüzsgés! Igazi élet ez! A legszebb helyre, az iskola belső udvarába ültettek bennünket, négyzetalakban. Betöltöttük a teret, mindig láthattuk egymást, sőt bennünket is mindenki látott. Nagyon kapaszkodtunk a talajba, hogy gyorsan megerősödjünk. Mindenki az iskola megnyitójáról beszélt. Nagy volt a sürgés-forgás, fúrtak, faragtak, festettek, takarítottak. Izgalommal vártuk mi is napot, amikor megtelik élettel a ház. A megnyitó előtti napon szörnyű dolog történt.
Az egyik testvérkém nem látta, hogy sötét felhők közelednek, a másik nem hallotta a figyelmeztető, hatalmas mennydörgéseket, a harmadiknak a lába gyenge volt ahhoz, hogy a szél erejével megbirkózzon. Hajnalra, mire a vihar lecsendesedett egyedül maradtam. Rövid idő volt a siránkozásra, mert az udvart betöltötték vidám gyerekhangok. Ünneplőbe öltözött felnőttek készülődtek a világra szóló eseményre. Fontos feladatot kaptam a sorstól, életbe kellett maradnom, hogy szemtanúja legyek ennek a nagy eseménynek. Őriznem és figyelnem kell az itt élőket, jó levegőt és árnyat kell adnom a hűsölésre, pihenni vágyóknak.
Haajj !! Hatvan évnyitó, hatvan ballagás, hatvan......
Jólesik ha rám néztek, fogócskáztok körülöttem, vagy a terméseimet szedegetitek. Megkérgesedtem, megerősödtem, de a leveleim susogása – hallgassátok csak ! - és az évgyűrűim mesélni tudnak és mesélni fognak amig csak élek. Tudjátok a fák sokáig élnek! Ha vigyáztok rám!
Budapest, 2025. május
öreg mogyorófátok